A bűnbakká tett autóipar védelmében
A nagyüzemi állattartó telepek fölött valóságos metángázfelhő lebeg, a tengeri árufuvarozás károsanyag kibocsátása nagyobb, mint az ipartelepekkel szépen ellátott Németországé, a fosszilis energiahordozókat használó erőművek globális nitrogénoxid-kibocsátása az ezredforduló óta – ha lassan is, de folyamatosan – emelkedik, mégis mindenütt az autóipart kárhoztatják. Pedig ebben az évszázadban éppen az autóipar tette a legtöbbet a károsanyag kibocsátás csökkentése érdekében.
Az utca embere – ide tartoznak a politikusok is – sehol a világon nem látja a szénerőművek károsanyag kibocsátási értékeit, nem tudja, hogy a mezőgazdaság (!) milyen mértékben szennyezi a környezetet, az autók viszont mindenhol ott vannak, tehát kényelmesen erre az iparágra fognak mindent, ami a globális felmelegedéssel kapcsolatos, és csak ettől az ágazattól várják el, hogy teljesítse a folyvást szigorodó előírásokat.
Az elmúlt másfél-két évtizedben a környezetszennyezés visszaszorításában éppen az autógyártók jártak az élen, és igen komoly eredményeket értek el. Manapság már sokkal korszerűbbek és biztonságosabbak az autók, és a folyamatos újításokkal jelentős mértékben sikerült csökkenteni a használat közbeni károsanyag-kibocsátást. Az úgynevezett Euro-normák pedig azt eredményezték, hogy 1992 és 2014 között a kipufogógázban lévő mikrokorpuszkuláris részecskék mennyisége 98 százalékkal, az el nem égett szénhidrogéneké és a nitrogénoxidoké együttesen 88 százalékkal csökkent, a szén-monoxid tartalom pedig 78 százalékkal lett kevesebb.
A legszennyezőbb ágazatok
Ugyanakkor – egy Európai Uniós tanulmány szerint – a világ 15 legnagyobb teherhajója több szén-dioxidot juttat a levegőbe, mint a Föld összes személyautója, de ki látja, mi történik az óceánokon? Az állattenyésztés viszont a szárazföldön zajlik, és földünk szaporodó lakosságát ellátó egyre több szarvasmarhaés a sertés metánkibocsátása növeli az üvegházhatást (a bélgázok, ugye…), vagyis gyorsítja a klímaváltozást.
De nemcsak a gazdaság ágazatai, hanem sok helyen a lakosság is erőteljesen hozzájárul a környezetszennyezéséhez, például akkor is, ha „csak” a lakását fűti szénnel vagyfával, illetve tüzet rak, hogy megfőzze a vacsoráját. Kevesen tudják, de Indiában például az utóbbi is jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy Kína mellett a legszennyezettebb levegőjű országként tartják számon. Ezzel ugyanúgy kerül szén-dioxid és más füstgáz a levegőbe, mintha az egy autóból vagy gyárkéményből kerülne ki.
De mi sem dicsekedhetünk nagyon: az Egészségügyi Világszervezet és az Európai Bizottság kezdeményezésére 2015-ben, valamennyi kontinensre kiterjesztett vizsgálatból kiderült, hogy például Közép-Európában a 2,5 mikronnál kisebb szennyező-részecskék kibocsátása miatti rossz levegőminőség forrása elsősorban a háztartási tüzelés. A falvakban ráadásul a műanyagpalacktól a nejlonzacskókig mindet tűzrevetnek, ami éghető, így nem meglepő, hogy a felmérések szerint régiónkban a lakosság által okozott környezetszennyezés a teljes légszennyezés mintegy 13 százalékát tesz ki.
Részecske-légszennyezés Németországban
A szennyezés forrása |
Mértéke** |
Ipar* |
50 |
Lakosság* |
13 |
Mezőgazdaság* |
12 |
Légi- és vízi közlekedés* |
8 |
Személygépkocsik |
6 |
Energiaipar* |
4 |
Egyéb források* |
4 |
Gyáripar |
4 |
Megjegyzés: *összesen, **százalékban
Forrás: Bosch/GermanFederalEnvironmentalAgency, G7-24.hu
Érdekes tény az is, hogy a ruhaipar közvetve a második leginkább környezet-szennyező ágazat a világon. A DanishFashion Institute kutatása szerint a világ rovarirtószer-felhasználásának negyede a gyapot termesztéséhez köthető, az ipari vízszennyezés egyötöde pedig a ruhaanyagok kezeléséhez és színezéséhez kapcsolódik. Évente 150 milliárd ruhadarab készül, amiket – a divat változásai miatt – rövid ideig hordanak. Megállapították azt is, hogy az Egyesült Államokban évente 13 millió tonna ruhát dobnak ki s azt újjal kell pótolni.
A Manchesteri Egyetem kutatásából pedig az derül ki, hogy a mikrohullámú sütők használatával 7,7 millió tonna szén-dioxid jut a levegőbe, ami éves szinten 6,8 millió autó kibocsátásával egyenértékű. A mikróknál természetesen nemcsak az elektromosenergia-felhasználást mérték, hanem a gyártáshoz használt anyagokat, termelési körülményeket is vizsgálták. Kiszámították, hogy a mikrohullámú sütők világszerte – természetesen országonként eltérő mértékben –a belül összességében 20 százalékkal részesednek abból a negatív hatásból, amivel a háztartások hozzá járulnak a klímaváltozáshoz.
Az e-autó sem csodaszer
Eközben a járműipar abelsőégésű motorok és a kipufogórendszerek folyamatos fejlesztésével, valamint az egyre kisebb gördülési ellenállású abroncsok kikísérletezésével rengeteget tesz a környezetünkért. Szakértők jó része sokat vár a hidrogéntől, mint üzemanyagtól, vannak is nagyléptékű kísérletek, de amíg nem sikerül eljutni a sorozatgyártásig, és kiépíteni a megfelelő hidrogén-töltő hálózatot, marad a szénhidrogén, illetve az elektromosság által hajtott motor. Ám ez utóbbi sem csodaszer, hiszen az elektromosságot is meg kell termelni.
Ha a világ szén-dioxid összkibocsátását nézzük, az elektromos autózás nemigen javít a helyzeten. Hogy miért? Mert a városokban ugyan nagymértékben javulhat a levegő minősége, hiszen a villanyautók kibocsátása nulla, azonban az elektromos áramot a legtöbb országban fosszilis tüzelőanyaggal működő hőerőművek biztosítják, amelyek hatásfoka meglehetősen alacsony. Ennélfogva hatalmas a hőerőművek környezeti lábnyoma. Izlandon és Norvégiában állítják elő a „legtisztább” elektromos áramot, mert ott nem fosszilis energiahordozókat alkalmaznak az energia előállítására. Ugyanakkor Kínában, Indiában, de még Lengyelországban is sokkal magasabb ez az érték, mert még nagyrészt szénerőművek termelik az áramot.
E-autók kilométerenkénti szén-dioxid-kibocsátása*
Izland** |
0 gramm/kilométer |
Norvégia |
4 gramm/ kilométer |
Svájc |
8 gramm/ kilométer |
Franciaország |
17 gramm/ kilométer |
Németország |
66 gramm/ kilométer |
Magyarország |
71,8 gramm/ kilométer |
Kína |
152 gramm/ kilométer |
India |
195 gramm/ kilométer |
|
|
Megjegyzés: * a villamosáramot előállító erőmű energiafelhasználásából és az előállítás helyén történt szennyezésből adódóan
** nem fosszilis nyersanyagból, hanem szél- és geotermikus energiából termelt áram
Az Energetika című tankönyv alaposan részletezi, hány lépcsőn vész el a hőerőműben az energia, majd összegezve azt írja: „Ha a kazánba bevitt tüzelőanyagot vesszük alapul, a többlépcsős energiaátalakulás eredő hatásfoka a 23-35 %, tehát igen alacsony. 25 %-os hatásfokot véve alapul 1 kWh villamos energia (1 kWh hőegyenértéke: 3600 kJ) előállításához négyszer annyi energiát reprezentáló tüzelőanyagot (15075 kJ) kell a kazánba beléptetni.”
Ezzel szemben egy korszerű dízelmotor hatásfoka 45 százalék. De itt még nem állhatunk meg, mert a hőerőműben előállított villanyáram 5 százaléka elvész azon transzformátor állomáson ahol szállíthatóvá teszik az áramot. A nagyfeszültségű távvezeték ellenállása miatt is elveszhet ennyi, majd következik az a transzformátor, ami az elektromos áramot visszaalakítja kisfeszültségre. Mindezt összefoglalóan hálózati veszteségnek nevezzük, és a KSH kimutatása szerint a hálózati veszteség Magyarországon 13-15 százalékos. Ezt a veszteséget pedig hozzá kell számítani a hőerőmű alacsony hatásfokához.
Aztán ott van a töltési veszteség is, ami a kábel, a töltőberendezés és az akku melegedése folytán jelentkezik töltés közben. Ez a veszteség külső hőmérséklettől, az akku és a töltő típusától függően akár a teljes töltési energia 20-25 százalékát is kiteheti.Másrészt egy nagyméretű akkumulátor gyártásával 150 kilogramm szén-dioxid kerül a levegőbe – számították ki a holland alkalmazott tudományok központjában.
A Das WeltAuto garanciális használt autó kínálatát IDE kattintva érheti el.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.