„Miért dudálsz? A többiek látnak téged.”

Az indiai Hyderabad városában a közlekedőket fényújság faggatja: „Miért dudálsz? A többiek látnak téged.”

De hiába a csendes propaganda, a szubkontinens járművezetőinek generációi nőttek fel abban a tudatban, hogy muszáj dudálni, már csupán önvédelemből is.

Amikor az automobilizmus elterjedt a hatalmas országban, ha baleset történt, az volt a hatóság első kérdése, dudáltak-e a járművezetők, vagy sem. Ezért aztán mindenki nyomni kezdte, olyannyira, hogy nincs olyan település, ahol ne lenne folytonos a dudaszó. 

Pusztán azért nem mondhatjuk, hogy teljes az anarchia, mert minden főút közepén betonkerítés húzódik, hogy legalább nagy vonalakban egy irányban közlekedjenek a járművek. De azért még az autópályán is előfordul, hogy szembe jön a tevefogat, vagy áthajtják a csordát a helyiek.

A városokban pedig… szóval jobb, ha külföldi nem bérel autót. Ha valaki elboldogul az indiai utakon, már nem érheti meglepetés sehol a világon.

Az indiai utca nem csupán zsúfolt, hanem kaotikus is. Jönnek a kerékpárosok, a robogók, amelyeken két-háromgyerekes családok ülnek, az itt tuktuknak nevezett háromkerekű ponyvatetős járművek, afféle iránytaxik, amelyek sokszor tucatnyi embert is szállítanak, és persze jönnek az autók, buszok és a teherkocsik. Körülbelül egyszerre és minden irányból.

Mellékutcából körül sem nézve sorolnak be a forgalomba, és soha senki nem néz a visszapillantó tükörbe. Sőt Delhiben az autósok harmada be is hajtja a tükrét, nehogy megsérüljön a nagy tolongásban.

A tükör talán valami luxuskiegészítőnek számíthat Indiában, hiszen nem egyszer látni olyan kocsit, amely egyet sem kapott.

A vezetőket láthatóan nemigen érdekli a körülöttük viharos tengerként hullámzó forgalom. Az őszi vallási fesztiválok idején úgyis megáldják a járműveket, ha pedig karambol lenne, hát az meg a rossz karma miatt következik be. Csupán azt érdekli, mi van az úton, aki előzni óhajt. Ő pedig nyomja a kürtöt, ahogy csak tudja.

Ezért is olvasható a felirat a teherautók hátulján: Horn please – Dudáljon kérem!

Egyébként mindenki folyamatosan dudál. De itt nem azt a funkciót tölti be, mint nálunk. És nem is olyan „nem térek ki, hát jobb, ha lapulsz”, mint Kínában. Indiában csak a tevefogat és a bicajos nem kürtöl, de csak azért, mert nincs neki.

Az indiai járművezető azért nyomja folyton, hogy jelezze a soha körül nem néző többieknek, hogy hol van. Megtörtént, hogy a dugóban sokszoros S alakban szlalomozva előrébb vergődő robogós azért nyomta szakadatlanul a dudát, hogy véletlenül ne húzzák rá a kormányt.

Az idegenvezető szerint Indiában nincs a nálunk megszokott járművezető képzés, mert állítólag azt tartják, ha valaki megengedheti magának, hogy járművet vegyen, az jogosítványt is tud venni. Így aztán marad a hindu fatalizmus, a karmába vetett hit – és a duda.