Mikor használjuk a helyzetjelzőt és a ködlámpát?

Ősszel-tavasszal egyaránt gyakori a reggeli köd, amely néha olyan sűrű, hogy valósággal ki kell tapogatni az utat a kocsi előtt.

Olyankor mindenki lelassít, de nem egyszer látni olyanokat, akik össze-vissza kapcsolgatják az elülső lámpáikat, mert keresik azt a beállítást, amikor a legtöbbet látnak előre. A ködfényszóró annál hatékonyabb, minél lejjebb világít, mert úgy be tud világítani a köd alá, így nő a látótávolság.

Sajnos még mindig előfordul, hogy a távolsági fénnyel akarnak boldogulni, pedig sokszor még a tompított is sok. Még a ritkásabb köd is visszaveri ugyanis a távolsági fényét, mint a tükör, nem is beszélve arról, hogy este, sűrű ködben annak használata rendkívül veszélyes.

Amikor már kezd felszállni a köd, simán mehetünk tompítottal is, de ha alacsonyra száll és sűrű a köd, bizony előfordul, hogy a tompított fényszóró használata is létrehozza az említett tükörhatást, és ebben a helyzetben az sem segít, ha a tompított és a ködlámpa egyszerre világít.

Olyankor a legnagyobb látótávolság a ködfényszóró használatával érhető el, nincs más lehetőség, mint hogy elöl csak a helyzetjelző működjön, viszont a ködlámpák elöl és hátul egyaránt égjenek.

Amikor csak ezzel a világítással tudunk közlekedni, már olyan durva a helyzet, olyan kicsi a látótávolság, hogy mindenki óhatatlanul lelassít, de nem győzzük hangsúlyozni, hogy már akkor vissza kell venni a tempóból, amikor kezd leszállni a köd.

A lassítással egyidőben ne feledjük felkapcsolni a hátsó ködlámpát sem!

Viszont amiatt, hogy a helyzetjelzőnél jóval erősebb a fényük, éjszaka a ködmentes szakaszokon el is vakíthatják a hátul érkezőket.

Nappal is gyakran ajánlatos a helyzetjelző és ködfényszóró egyidejű használata, mivel így mi is a lehető legmesszebbre látunk, ugyanakkor a szemből érkezők is messziről észlelhetik az autónkat.