Így spóroljunk az üzemanyaggal

Néha megdöbben az ember, hogy sok kézi sebességváltós autóval járó sofőr mennyire gazdaságtalanul vezet. Alighogy elindul, kattogtatja a kart, negyven fölött négyest vagy ötöst kapcsol, mert úgy emlékszik, hogy a magasabb fokozatban kevesebbet fogyaszt az autó.

Mindez azt jelenti, hogy amikor felvált, a motor fordulatszáma még a közelében sincs annak a tartománynak, amelyben már elegendő a forgatónyomaték a gazdaságos gyorsításhoz. Ilyenkor, ha a kelleténél magasabb fokozatban gyorsítunk csak ömlik az üzemanyag az égéstérbe, el is ég, de a munka hatásfoka bizony nagyon szerény. Vagyis nem más ez, mint üzemanyagpazarlás.

Olyan ez, mintha Mari néni kontrafékes, fix áttételű Csepeljével azonnal száguldani akarnánk, vagy a sok sebességes biciklin hátul a legkisebb fogaskerékbe, elöl meg a legnagyobba akasztanánk a láncot, aztán nyomnánk, ahogy bírjuk.

Mi történik ilyenkor? Kidöglünk, mint a liba, mert rettenetes erőt kell kifejtenünk a gyorsulás, vagy emelkedő leküzdése érdekében.

De térjünk vissza az autóhoz. Minden belsőégésű motornak van egy úgynevezett nyomatékgörbéje, ami a dízeleknél úgy 1800-as fordulatszámtól már nem is görbe, hanem lapos, azért, mert széles fordulatszámtartományban adja le a maximális forgatónyomatékot. A benzineseknél ezen a téren sokat segít a turbó, de gyorsításkor a benzinmotornál is el kell érni egy bizonyos fordulatszámot, ahol a forgatónyomaték már jelentős, mert akkor nem pazaroljuk az üzemanyagot.

A Volkswagen csoport már a múlt évszázad végén az autósok segítségére sietett, amikor létrehozta a világbajnok pillanatnyi fogyasztásmérőjét. Ha a fedélzeti műszeren ezt állítjuk be, és gyakran rápillantunk, hamar világossá válik, hogy a különböző fokozatokban milyen fordulatszámnál a legalacsonyabb a fogyasztás. És bármilyen meglepő, sztrádán utazva – ha éppen nem használjuk a tempomatot – elég egy picit felengednünk a gázpedált, és azt látjuk, hogy visszaesik a pillanatnyi fogyasztás. Miért? Mert lendületben van az autó, a motor fordulatszáma pedig kellően magas, hogy a nyomatékrugalmasság révén fenntartsa a sebességet.

Jó ismerősünk, Dezső bácsi például valóságos mániákusa a műszernek, amely segítségével általában a gyári adatoknál jobb fogyasztási átlagokat ér el.

Igaz, rendszeresen használja a motorféket, mert akkor szünetel a befecskendezés, és ha látja, hogy a távolban sárgára vált a lámpa, már veszi is le a lábát a gázról.

Tegyük hozzá, hogy Dezső bácsi gyakran állítja a guminyomást, mert a kánikulában beállított nyomás lecsökken a hidegfront napjaiban, amikor tíz fokkal alacsonyabb a hőmérséklet.

A múltkori posztunkban azt írtuk, hogy már fél bar guminyomás csökkenéssel tartósan használva az abroncsot, 25 százalékkal rövidül meg a gumi élettartama és 3-4 százalékos fogyasztásnövekedés okoz.

Tegyük hozzá, hogy sokan akkor sem korrigálják az abroncsnyomást, ha telerakják a kocsit százkilós rokonokkal meg jó néhány bőrönddel. Márpedig az autógyárak megadják, hogy mekkora nyomás ideális – nemcsak biztonsági, hanem fogyasztási szempontból is –, ha csak az első két ülésen utaznak, és mennyire kell fújni a hátsó gumikat, ha a kocsi a maximális terhelés határán megy.