Így került Ingolstadtba az Audi csoport
Az Audi történetében fontos dátum volt 1949. szeptember 3. Az Auto Union GmbH ingolstadti alapításával új fejezet kezdődött Nyugat-Németországban a korábban szászországi székhelyű járműgyártó számára. A vállalat az egykor az ingolstadti erődhöz tartozó épületekben folytatta a termelést, és ezzel megalapozta a márka újjászületését a négy karikával Ingolstadtban. Napra pontosan hetvenöt évvel a vállalat történelmi alapítása után az Audi múzeumban kezdődött a 75. évforduló megünneplése.
Az Audi jelenléte Ingolstadtban nem sokkal a háború befejezése után kezdődött: A szászországi Auto Union AG egykori alkalmazottai 1945-ben a Schrannenstrasse 3-ban központi alkatrészraktárt hoztak létre, miután a szovjet megszállás alatt álló övezetből nem lehetett alkatrészeket beszerezni. A feladat az volt, hogy a háború előtti Auto Union gépkocsikat pótalkatrészek szállításával és gyártásával az utakon tartsák. Az autók gyártásának folytatásáról néhány évvel később született döntés. A formai követelmények teljesítése után az Auto Union GmbH-t 1949. szeptember 3-án Ingolstadtban alapították meg. Az új vállalat olyan autók gyártásába kezdett, amelyek az újjáépítés alatt álló ország igényeinek feleltek meg. A DKW F 89 Schnelllaster, egy megbízható és egyszerű furgon, amelyet különböző karosszériaváltozatokban kínáltak. Konstrukciója a háború előtti, bevált technológián alapult, elsőkerék-hajtással és keresztirányú kéthengeres kétütemű motorral.
1949 novemberében egy második jármű következett: a DKW RT 125. A motorkerékpár jelentősen hozzájárult a megfizethető mobilitáshoz a háború utáni Németországban. De az RT 125 is „régi barát” volt, mivel 1939-ben fejlesztették ki a DKW zschopaui gyárában, és a háború alatt exportra, valamint a német Wehrmacht számára gyártották.
A második világháború után a modell gyártása a kelet-németországi Szászországban, Zschopauban található, immár állami tulajdonban lévő motorkerékpárgyárban folytatódott IFA (Industrieverwaltung Fahrzeugbau) RT 125 néven. Az ingolstadti modellt egy „W” betűvel látták el, hogy nyugatnémet termékként azonosítható legyen. A kissé lekerekített tankot leszámítva az RT 125 szinte teljesen megegyezett a háború előtti modellel, 4,75 lóerős kétütemű motorral és lábbal kapcsolható háromfokozatú sebességváltóval.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.