Audi S6 e-tron – a legenda tovább él, csak csendben

 

Az Audi S6 mindig több volt, mint egy erős kombi. A német autópályák egykori uralkodója, a sportos családapák titkos fegyvere, a farkas báránybőrben. Olyan autó, amit kívülről sokan alábecsültek, de amely bármelyik pillanatban képes volt megmutatni, miért tartozik a nagyok közé. Most pedig itt az utódja, elektromosan, hang nélkül, és joggal merül fel a kérdés: lehet-e így továbbvinni egy legendát?

Szerintem az S6-nál legendásabb családi kombi alig létezett. A mindennapi használhatóságot olyan teljesítménnyel párosította, ami a ’90-es és 2000-es években Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is ikonikus státuszba emelte. Quattro hajtás, brutális motorok, visszafogott megjelenés. Az autó, amivel nyugodtan oda lehetett állni az irodaház elé, miközben tudtad, hogy ha kell, simán felveszi a versenyt egy sportautóval. Egy Porsche már akkor is sokaknál kiverte a biztosítékot, egy S6 viszont „csak” egy kombi volt – egészen addig, amíg nem indul el.

Az S6 története 1994-ben kezdődött, amikor az Audi a 100-as szériát A6-ra nevezte át, és az S6 lett az új modellcsalád csúcsa. A C4 generáció még soros öthengeres turbómotorral indult, majd jött a szívó 4,2 literes V8. Az irány világos volt: komfort és extrém teljesítmény egy csomagban. Az S6 mindig a sportosabb A6 szerepét töltötte be, az RS6 pedig a csúcsmodellt jelentette. 2002-től az Audi Sport égisze alatt megjelent RS6 már egy teljesen más dimenziót képviselt, kezdetben 450 lóerővel, majd később 560–580 lóerőig húzva a határokat.

A csúcs sokak szerint 2008 környékén jött el, amikor az S6-ba bekerült az 5,2 literes V10. Igen, V10. Erősebb volt, mint az akkori R8 V8-asa. Emlékszem egy magyarországi Audi-s sajtóeseményre, ahol egymás után vezethettük a TTRS-t, az S6-ot és az R8-at gyári pilóták felvezetésével. Féktávok, ívek, tempó, koncentráció. Huszonévesen ez olyan élmény volt, amit az ember nem felejt el. Utólag visszanézve ez egy skikerkorszak kezdete volt.

A szigorodó EU-s emissziós szabályokkal a hagyományos hajtású modellek sorsa megpecsételődött. A legszebb példányok ma már gyűjtőknél pihennek, a szalonokban pedig megjelent az új korszak képviselője: az Audi S6 e-tron, Sportback és Avant kivitelben. Az Audi itt sem félmegoldásokban gondolkodott. A hajtáslánc két villanymotorból áll, tengelyenként egy-egy egységgel, ami állandó quattro összkerékhajtást biztosít. A rendszerteljesítmény 370 kW, azaz 503 lóerő, Launch Control használatával pedig rövid ideig 405 kW, vagyis 551 lóerő is előhívható. A 0–100 km/h gyorsulás 3,9 másodperc, a végsebesség elektronikusan 240 km/h-ra korlátozott.

Van egy erős magyar kötődés is: az elektromos motorok Győrben, az Audi Hungaria gyárában készülnek. Az autó a PPE, azaz Premium Platform Electric padlólemezre épül, nettó 94,9 kWh-s akkumulátorral. Papíron ez akár 630–670 kilométeres hatótávot is jelenthet, a valóság azonban – főleg télen – árnyaltabb. Egy kifejezetten hideg teszthéten, –10 fok körüli hőmérsékletnél, állandó ülés- és kormányfűtéssel, valamint 25 fokra állított klímával nálam inkább 200 kilométer körül alakult egy töltéssel. Ez extrém használat volt, és különböző vezetési módokkal még ilyenkor is lehet faragni a fogyasztáson, de fontos látni a realitásokat.

Nyomatékból viszont nincs hiány. Az Audi tengelyenként adja meg az adatokat: elöl 275 Nm, hátul 580 Nm, ami összesen 855 Nm rendszernyomatékot jelent. A karakter egyértelműen hátsó tengely-hangolású, a tolóerő hátulról érkezik, és ez minden helyzetben érezhető. Az S6 e-tron továbbra is egy igazi nagy teljesítményű kombi, csak más eszközökkel.

Külsőre megmaradtak az arányok: közel öt méter hosszú, majdnem két méter széles, a tengelytáv hajszálnyival marad el a három métertől. Az aerodinamika viszont egyértelműen elektromos, a második generációs Matrix LED fényszórók nyolcféle fényrajzolata, hátul a teljes szélességben futó fénycsík és a pirosan világító négy karika kifejezetten látványos. Nem véletlen, hogy a teszthéten rengeteg elismerő pillantást és integetést kaptam.

Belül hatalmas tér fogad, az egész tetőt lefedő panoráma üveg kilenc szegmensből áll, és elektromosan sötétíthető. A csomagtartó 502 literes, egyenes falú, jól pakolható – ez továbbra is egy használható kombi.

A műszerfal a Digital Stage koncepcióra épül: 11,9 colos digitális műszeregység, 14,5 colos központi MMI kijelző, és felszereltségtől függően egy 10,9 colos első utas kijelző. Az anyagminőség látványosan javult, végre mindenhol jó tapintású felületek vesznek körül. Van kiterjesztett valóság alapú HUD is, ami a navigációs nyilakat virtuálisan az útra vetíti.